Lelkipásztoraink
Horváth István
plébános
1981. augusztus 12-én születtem Budapesten. Hárman nőttünk fel testvérek Újpesten, és itt is laktunk 17 éves koromig a családommal. 1993-ban csatlakoztam a Regnum Marianum közösséghez, ami később döntően meghatározta életemet. A váci Piarista Gimnáziumban tanultam. Harmadikos gimnazistaként hallottam meg az Úr hangját, amikor egyértelműen jelezte nekem mi a szándéka velem: pap legyek az Ő szőlőjében. Így érettségi után jelentkeztem Paskai László bíboros atyánál, kértem felvételemet a papnövendékek közé. A sikeres felvételi után 2001-ben kezdhettem meg a szemináriumi éveimet Esztergomban. A kispapi évek alatt is többször megerősítést nyert bennem a papi hivatás gondolata. Felsőbb évesként már nagyon vártam, hogy papként szolgálhassam a rám bízottakat. 2007-ben pedig eljött a várva várt nap. Erdő Péter bíboros atya pappá szentelt az esztergomi bazilikában és augusztusban már meg is kezdhettem a szolgálatot első helyemen, a Városmajori Jézus Szíve Plébánián. Ebben a közösségben 5 évig szolgáltam, ami tele volt kihívással, izgalmakkal, újdonsággal és sok-sok pozitív élménnyel. Ötödik tanév végén jött a hír, főpásztorom Esztergomba helyez a Szent Anna plébániára. Fájó szívvel hagytam ott a majori közösséget, de ugyanakkor várakozással indultam neki életem új szakaszának. Esztergomban szeretettel fogadtak és úgy gondolom, hamar beilleszkedtem és kölcsönösen megszerettük egymást az esztergomiakkal és Kesztölciekkel egyaránt, hiszen a kesztölci közösséget is építgettük. 2014 májusában jött a telefon. Bíboros atya Újpestre, a Kertvárosba helyez engem augusztustól. Első hely, ahol önállóan plébániai kormányzóként szolgálom a rám bízottakat. Nagyon nagy izgalommal jöttem Újpestre, erre a plébániára. Úgy érzem sokat tanultam, alakultam és fejlődtem az elmúlt öt év alatt. Végtelenül hálás vagyok az Istennek minden ajándékáért, amit ebben az elmúlt időszakban kaptam. Továbbra is szeretnék mindent megtenni azért, hogy ha valaki hozzánk eljön, rátaláljon Istenre, megerősödjön a Vele lévő kapcsolatában! Bízom abban, hogy csak idő kérdése és olyan fürkésző tekintettel keressük az Urat, ahogy a képen látszik a gyerekek tekintetén! 🙂
István atya
2019.09.09.
Pályi László
templomunk harmadik plébánosa
Budapesten született 1936. február 1.-jén. Esztergomban szentelték, 1962. június 17.-én. Káplán volt Érsekvadkerten (1962-67), Bp.-Szentimrevárosban (1967-68), Bp.-Oltáriszentség plébánián (1968-69), Bp.-Árpád-házi Szent Margit (XIII. ker.) plébánián (1969-81), mb. hittanár Bp.-Patrona Hungariae gimnáziumban (1981), plébános Bp.-Oltáriszentség plébánián (1981-85), Bp.-Külső-Angyalföld (1985-96), Bp.-Újpest-Kertvárosban (1996-2014). Tb. kanonok (2013-). Az Egyházmegyei Papi Szenátus tagja. 2021. március 1-én hunyt el.
Marczis Ferenc
kisegítő lelkész
Született Sóskúton, 1935. január 1.-jén. Székesfehérvárott szentelték, 1960. június 21.-én. (Inkardinálva a főegyházmegyébe 1993.) Káplán volt Polgárdiban (1960-63), Bicskén (1963-64), Székesfehérvár-Vízivárosban (1964-68), Solymáron (1968-72), adminisztrátor Pilisszántón (1972-73), plébános Piliszentlászlón (1973-85), Tökölön (1985-90), Bp.-Baross Gábor-telepen (1990-95), Bp.-Nagytétényben (1995-2001), helyettes esperes (1995-2001), nyugdíjazott kisegítőlelkész Bp.-Újpest-Kertvárosban (2001-). Az Egyházmegyei Papi Szenátus tagja.
Molnár János
tempomunk második plébánosa
Született Nagykátán 1938. április 14-én. Pappá szentelték 1961. június 18-án, Vácott. Pár hónapra segédlelkész Újpesten a Clarisseumban. Ezt követően Dunakeszin káplán 1963-ig. Majd egy évre Vác, Felsővárosi plébániára helyezték. 1964-65-ig kisegítő lelkész Becskén. Innen egy évre Dunakeszi MÁV- telepre helyezték. Segédlelkész Pesterzsébeten a Magyarok Nagyasszonya Plébánián 1966-ig, és ugyanott a Jézus Szíve plébánián 1968-ig. Soroksár következett 1972-ig. 1976-ig Hatvanban, a Belvárosi Plébániatemplomban és 1977 augusztus 31-ig Újpest- Megyeri plébánián volt. 1977 szeptember 1-től az Újpest Kertvárosi Szent István Plébánián káplán, 1987 augusztusáig, amikor az itt elhunyt Brunáry Ferenc plébános utódja lett. Ekkor a már 10 éve itt működő papunkat jól ismertük. Fiatalos lendülettel vitte tovább a hitéletet. Különösen nagyon jó kapcsolata volt a hittanos „nebulókkal” /ahogy ő mondta: „gyerkőcökkel”/ és az idősek körében is szeretettel tevékenykedett. Nyájas ember volt, elődje nyomán mindenkit meghallgatott. Híveit hívás nélkül is látogatta. Fellendült a hitoktatás, bevezette az Anyák napi köszöntőt a templomban. Elsőnek ő köszöntötte az édesanyját, jó példaként. Zarándokutakat szervezett. Igen népszerű volt. Rövid ideig élt, 1995. december 17-én váratlanul meghalt (agyembólia). Temetése december 28-án délben volt, itt az altemplomban, hatalmas tömeg kíséretében helyezte örök nyugodalomra dr. Dékány Vilmos segédpüspök Teológiai doktorátus 1964-ben, Tb. Kanonoki cím 1990. december 27-én, Ezüstmiséje 1986-ban volt. 1995. július 8-án Esztergom- Budapesti Főegyházmegye Érseki Főszentszék, bírósági helynök helyettesévé és bírájává nevezte ki.
Brunáry Ferenc
templomunk első plébánosa
1904. november 2-án született. Vácott szentelték pappá, 1927-ben.Hatvanban hitoktató, majd segédlelkész Új-kécskén. 1928- tól 30-ig Hódmezővásárhelyen hitoktató, majd életútja Örkénybe, Csongrádba és Kiskunfélegyházára vezetett. 1936-39-ig Fülöpszálláson volt lelkész. 1939-46-ig Váchartánban plébános, innen jött hozzánk, az Újpest- Kertvárosi Szent István Király plébániára 1947 január 1-én.