Nagytábor 2024
Jelentkezés
Jelentkezni az internetes jelentkezési lap kitöltésével lehetséges, ami IDE KATTINTVA ELÉRHETŐ.
2024. augusztus 16-20. Szigetszentmárton
Szeretettel hirdetjük a nyáron megrendezésre kerülő plébániai nagytáborunkat!
Célunk, hogy a templomunkba járó testvérek megtalálják az egymáshoz vezető utat korosztálytól függetlenül, ezért szeretettel hívjuk és várjuk plébániánk közösségének minden tagját!
A helyszínről
A Mártoni Tábor kedvelt táborozóhely az ismerős plébániaközösségek körében, amely Szigetszentmártonhoz tartozik és akár 190 fő egyidejű táboroztatására is alkalmas. Szigetszentmárton Budapesttől délre, 25 km-re helyezkedik el, a Csepel-sziget keleti oldalán, közvetlenül a Kis-Duna partján. A vízpart Velencei tóra emlékeztet hangulatával, szabályozott vízszintjével és növényzetével.
A tábor megközelíthető a ráckevei HÉV-vel (H6 Vágóhíd XX. kerület – Ráckeve) és távolsági busszal is (Csepelről, Népligetből), így a vármegyebérletekkel kombinálva az utazást tömegközlekedéssel is meg lehet oldani, de idősebb testvéreink utazását egyénileg, autókkal is meg tudjuk oldani. Az utazási igényeket a jelentkezési lapon mérjük fel és biztosak vagyunk abban, hogy mindenki számára megtaláljuk majd a számára legmegfelelőbb megoldást.
Részvételi díjak, előleg, támogatás
| 0 – 4 | 5-12 | 13 – 17 | 18+ | |
| elővét | 0 | 15 000 | 20 000 | 25 000 |
| teljes | 0 | 20 000 | 25 000 | 30 000 |
A részvételi díjak tartalmazzák a szállást és a napi háromszori étkezést, valamint minden egyéb járulékos költséget. A díjak a következőképpen alakulnak:
Nagyon fontos:
- A jelentkezés az előleg (5.000 Ft/fő) befizetésével válik véglegessé. Az előleg befizetésének végső határideje: 2024. június 30. Ezt követően a táborozás lemondása esetén az előleget nem áll módunkban visszafizetni, de az átruházható. Akinek a jelentkezését megkapjuk és az előleg (5000 Ft/fő) összegét 2024. május 15-ig a plébániai bankszámlára utalja, részesülhet az elővételes kedvezményből.
- Az előleget – és későbbiekben a részvételi díj fennmaradó részét – banki utalással kérjük befizetni a plébánia hivatalos bankszámlájára CIB 10700457-69099728-51100005. A közlemény legyen „Nagytábor” és a táborozó neve!
- A részvételi díj fennmaradó részét az indulásig szintén banki utalással kérjük a fenti számlaszámra befizetni.
Táborunk teljes költsége a fentieknél nagyobb. Kérjük, hogy akik tehetik, többletfizetéssel járuljanak hozzá a tábor költségeihez, hogy azok is eljöhessenek, akik szerényebb anyagi körülmények között élnek!
Szeretnénk, hogy senkit se akadályozzanak anyagi nehézségek a részvételben. Kérjük, hogy aki a meghirdetett árak mellett csak támogatással tudna a táborban részt venni, az a jelentkezéskor a támogatási igénylést jelezze!
Jelentkezés
Jelentkezni az internetes jelentkezési lap kitöltésével lehetséges, ami IDE KATTINTVA ELÉRHETŐ.
Kérjük, hogy akinek az internetes jelentkezéssel vagy a banki utalás megoldásával gondja van, nevének és telefonos elérhetőségének leadásával jelezze azt a sekrestyében vagy a plébániai irodán! Segítünk.
Nagyon sok szeretettel várunk mindenkit! István atya és a tábor szervezői
A TAVALYI PLÉBÁNIAI NAGYTÁBOR A MOL ÚJ EURÓPA
ALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSULT MEG.
NYÁRI NAGYTÁBOR 2023.08. 16-20.
Cikkek a Kertvárosi Krónika című újságunk szeptemberi számából
PLÉBÁNIAI NAGYTÁBOR – 2023. AUGUSZTUS 16-20.
A PLÉBÁNIAI NAGYTÁBOR idei helyszíne a közeli Vác volt. Közel 100-an vettünk részt az idei nagytáborban; anyák gyermekükkel, nagyszülők unokákkal, idősek, felnőttek, fi atalok egyaránt.
Valkócziné Mihály Emese beszámolója: A mi családunkból hárman mentünk, két kisebbik fi am és
én. Ez volt nekem a 3. nagytáborom, és elmondhatom, hogy igazán jól éreztem magam. Megtapasztalhattam a közösség megtartó erejét, a Szentlélek jelenlétét és a régi-új barátok társaságát.
Nagyon jó programokat kínált a tábor: lehetett várost nézni idegenvezetéssel, püspöki palotát bejárni szintén vezetéssel, panoráma busszal végigmenni Vácon, kirándulni Nagymaros környékén, strandolni, sportolni, kézműveskedni. A mindennapos gitáros szentmise, a szentségimádás, a szentgyónás, a délelőtti
Szentírás-magyarázat, az egymásért mondott ima és a csoportbeszélgetések adták a tábor lelkületét. Jó
volt, hogy lehetőséget kaptunk a szabadidőre, melyet a családosok játszóterezéssel, fagyizással, a nagyobbak Duna-parti sétával, mások pihenéssel tölthettek el. Számomra a legkülönlegesebb élmény az volt, hogy ki tudtuk mutatni egymás felé a bizalmunkat: vigyáztunk egymás gyerekeire, közösen játszottunk, nyitottunk egymás felé. Köszönöm, hogy egy nagy család részesei lehettünk! Hála a szervezőkért, az új és régi barátokért, a fiatalokért, az idősebbekért, az ő tanúságtételükért! Hálát adok Istennek az egész táborért, és nagyon köszönjük a szervezőknek az áldozatos munkájukat, fáradságukat.
Marjai Orsi írása:
„Ahol ketten-hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok köztük”. Nem volt ott a fejem, a szívem. Nem akartam elindulni sem. Annyi dolog van itthon – gondoltam – a kert is terem, ottrohad a paradicsom, mire hazaérünk. A nagyobbik gyerek is kiverte a hisztit, hogy márpedig ő nem jön. Nade, mégis elindultunk Vácra, hármasban, a két fiam és én. Útközben már javult a hangulat, Isten kezébe tettem a dolgot, Uram, legyen úgy, ahogy! Majd sodródom az árral, nyitottan, lesz, ami lesz. És lett. Lett csoda, lettek új és régi-új barátok, babázás a máséval, ölelés, ünneplés, koccintás, kézen fogás, kacagás, sírva nyakba borulás, vigasztalás, spontán vízi csata, eltalált áldozási ének, ima, áldás. A közösség én vagyok, és mi vagyunk. Mindenki külön, de együtt, Istenben. Amikor a sötétebb percekben előlép valaki és kézen fog, átölel, zsebkendőt nyújt. Amikor ünneplésre kerül a sor, előkerül a gyertya, a jókívánság, amikor csak ki kell adnod, ott van és meghallgat. Ez a közösség. És ezt most megtapasztalhattam a nagytáborban. Hálás vagyok, hogy elmentem, és ennyi csodálatos ajándékot kaptam, mindenkitől. Hiszem, hogy egy jó nagy lépést tettünk most együtt a Mennyország felé!
Kedves Olvasó,
Igen te, aki a Kertvárosi Krónikát a kezedben tartod. Ha voltál a plébániai nagytáborunkban, akkor ez a kis cikk neked szól, hogy élményeidet felfrissítsem, viszont bármi okból kifolyólag nem tudtál idén eljönni, arra buzdítalak, hogy olvasd el kalandjainkat, hátha jövőre te is kedvet kapsz! Augusztus 16-án, szerdán délután összegyűlt a körülbelül 100 fős csipet-csapat a Cházár András Speciális Szakiskola diákotthonában, Vácott. Azok a fiatalok, akik már a hittantáborban is voltak, előnyben részesültek, ugyanis tudták mi merre hány méter. Tábornyitó szentmisénk a Szent Anna (piarista) templomban volt Beer Miklóssal, a váci egyházmegye nyugalmazott püspökével. Estefelé megalakultak életkor szerint a csoportjaink is, így mélyebb elméjű beszélgetéseket is folytathattunk egymással.
Második nap korán virrasztottunk, hiszen a reggeli tornán való megjelenés kötelező jellegű volt. Aki ezt nem tartotta be, később meggyónhatta. István atya jóvoltából reggeli imában és interaktív napindító elmélkedésben is részesültünk, hogy új erővel foghassunk neki a váci városnéző sétának vagy a Püspöki palota megtekintésének és a buszos városnézésnek. Amikor delet ütött az óra, a Piarista templomban gitáros szentmisén vettünk részt Noémi, Feri és Imi közreműködésével és a táborozók lelkes énekével. A délután folyamán a bevállalósak és kalandvágyók kirándulni indultak a Julianus kilátóra, ahol gyönyörű kilátásban részesültek a Dunakanyarra. A kiscsoportos beszélgetés keretében hozzánk, fiatalokhoz az Ifjú Lámpás Missziós Közösségből Teréz és Boglárka érkeztek előadást tartani. Az esti kertmozi a szomszédok panasza miatt félbemaradt, de a filmet egy másik alkalommal be tudtuk fejezni.
A péntek reggel szokásosan kezdődött: torna, ima, reggeli. Szilvácsku Zsolt jóvoltából egy akadályverseny keretében felfedezhettük Vác belvárosát és a Duna partot is. Megtudtuk, milyen alakú a váci sajt és ki a Dunakanyar patrónája, miközben a kék fonalakat vadásztuk. Az aznapi szentmise a Fehérek templomában lett megtartva, ugyanis fö a változatosság. A délutáni strand helyett a kiscsoportok az előadásukra tudtak felkészülni, melyet utolsó este kellett az egész tábor elött prezentálniuk. Este visszatértünk a Fehérek templomába szentségimádásra, miközben lehetőség nyílt a szentgyónás elvégzésére.
Elérkezett a szombati nap is, mely valamilyen mértékben rendbontó volt, ugyanis szakítottunk az előre megtervezett programmal. Egyedül a reggeli rutin menekült meg a változások elől. A délelőtti közös fagyizás helyett a „sportdélutánt“ tartottuk meg a Piarista Gimnázium tornacsarnokában. Az apa-fiú focimeccs döntetlennel zárult, az anya-lány röplabda vegyes csapatokkal valósult meg. Szentmise és ebéd után a gyerekek álma is valóra vált, megindultunk a váci strandra, ahol Emese szerint minden nyáron valamelyik kertvárosi tábor legalább egyszer megfordul. A nap legnagyobb meglepetése mégis a közös fagyizás volt, melyre kettő vizibomba között szakítottunk időt. Vacsora után megindult a serteperte a tábortüz körül, a csoportok izgatottan készülődtek az előadások bemutatásával. Fő ellenségünknek viszont a hirtelen támadt sötétség bizonyosult. A diavetítő és az elemlámpák pont annyi fényt adtak, hogy az összes produkciót végig tudtuk nézni. A gyerekek YouTube-csatornát indítottak a váci börtön celláiból, továbbá tábor indulót is hallgathattunk, melyet még a jövőben is jópárszor megemlítünk. Mi fiatalok egy éttermi jelenetet adtunk elő, komoly pirotechnikával. Természetesen minden előadás a tábor mottójához kapcsolódott valamilyen szinten. Miután mindenki kiélte színészi tehetségét, megraktuk a tüzet és újfent „zavartuk“ a szomszédokat dalolásunkkal. Említenem se kell, hogy a takarodó időpontja jóval elcsúszott, szóval ez sem egyezett a programtervvel. Vasárnapi táborzáró szentmisénken már azok is részt tudtak venni, akik személyesen nem voltak jelen a táborban, mivel ezt már „hazai pályán“ Korzenszky Richárd, emeritus bencés perjel mutatta be. Ez a szentmise azért is volt különleges, mert egybeesett a templombúcsú ünnepével.
Mindent egybevéve ez a tábor újfent sikerként lett elkönyvelve, kifejezetten sportos napokat éltünk meg, ugyanis a háromszori étkezésért szállásunkról az Apor Vilmos Főiskolára kellett átsétálnunk.
Remélem mindannyian rengeteg új és szép élménnyel gazdagodtunk, amit szívünkben hordozhatunk, továbbá a tábor mottója, mely így szólt: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az öt szeretőknek.“ sokáig kíséri mindennapjainkat.
Wengner Loretta
Orsi és csoportja megírta a Plébániai Nagytábor indulóját,
melyet ezúton adunk közre:
Jól vigyázz, kicsi szem, mit fi gyelsz!
Jól vigyázz kicsi fül, mit fülelsz!
Mert a te jó Atyád a Mennyből nézz le rád!
Jól vigyázz kicsi szív, mit hiszel!
Újpest Kertváros tábora,
Vácon regisztrál minket a Gyula.
Keressük a szobát,
Mindig akad jóbarát,
Ki ajtót nyit és útbaigazít.
Gondold át, milyen programra mész,
Kirándulj vagy belvárost nézz,
Mert a te István atyád
Mindenhova odalát,
Bárhol is lustálkodj, heveréssz!
Vegyél föl minél több fonalat,
Gördítsd, el az akadályokat,
Kapuőr, csótasz bolt,
Szaxizós kalapos?
Legenda lett a kerek váci sajt.
Ebédlőben nagy a gravitáció.
A tarhonya talán a földről is jó.
Volt mínusz pár pohár.
A többi ember sorban áll,
Minket meg a fagyizó vár.
Szentségimádás van, gyerek, csöndbe légy!
Különben vár rád a gyóntatószék!
Feri a húrba csap,
Énekeljünk dalokat!
Így végződik a pénteki nap.
Szombaton fogd a métaütőt!
Üssük el a labdát meg az időt!
Délután strandolunk,
Medencében megfagyunk,
Tábortűznél jókat dalolunk.
Jól vigyázz, kicsi szem, mit fi gyelsz!
Jól vigyázz kicsi fül, mit fülelsz!
Mert a te jó Atyád a Menyből nézz le rád!
Jól vigyázz kicsi szív, mit hiszel!