A TEMPLOMBAN A MEGFELELŐ VISELKEDÉSRŐL

A templomunk: szent hely, ahová azért megyünk, hogy Istennel találkozzunk. A templomunk iránt érzett tiszteletnek és szeretetnek vannak külső, látható jelei, amelyeket viselkedésünkkel megvalósítunk.

1. Öltözékünk legyen rendezett és ünnepélyes, de nem hivalkodó. Ne jöjjünk a templomba túlságosan rövid, kivágott, fedetlen vállú vagy átlátszó ruhában
2. Érkezzünk öt-tíz perccel korábban, mint ahogy a szentmise elkezdődne.
3. Köszönésképpen térdet hajtunk a tabernákulum felé. A szenteltvízbe mártott kézzel keresztet is vethetünk, de nem térdhajtás közben.
4. Ne feledjük mobiltelefonunkat lenémítani vagy kikapcsolni.
5. Az első padoktól a hátsók felé, illetve a padok közepétől a széle felé kezdjük elfoglalni az ülőhelyeket.
6. Keressük a csöndet, és kerüljük a beszédet, ne zavarjuk mások imádságát. A templomban a legszükségesebbet halkan, suttogva mondjuk el.
7. A szentáldozásnál először az első padok induljanak, és utánuk a soron következők. A két padsor között menjünk az oltár felé, a padsorok külső szélein a fal mellett menjünk vissza a helyünkre.
8. Ha kézbe szeretnénk áldozni, ezt úgy jelezzük az áldoztatónak, hogy jobb kezünket a bal alá téve trónust készítünk az Oltáriszentségnek. Aki nyelvre szeretne áldozni, nyújtsa ki kissé a nyelvét, hogy az áldoztató rá tudja helyezni az Eucharisztiát. Kézbe áldozás esetén fontos, hogy a kezünk tiszta legyen, és a kezünkbe kapott Oltáriszentséget azonnal – még mielőtt helyünkre visszaindulunk – magunkhoz vegyük. Áldozás után ellenőrizzük kezünket és az esetlegesen ott maradt partikulákat is vegyük magunkhoz.
9. A szentmise végén – az elbocsátás után – befejező éneket éneklünk, amely közben a pap és a ministránsok kivonulnak a szentélyből. A hívek a befejező ének végén hagyják el a templomot. A padból kilépve hajtsunk térdet, és a csendet megőrizve távozzunk a templomból.
10. A szülők figyeljenek arra, hogy gyermekeik is illedelmesen viselkedjenek a templomban.